Tényleg a dús oroszlánysörény lenne a férfiasság szimbóluma?

Fiatalabb koromban volt a pasijaim között punk, egy milliméteres hajú és klasszik rövid frizurájú srác is, de csak egy, akinek állig érő, hullámos szőke haja volt. Már fiatal lányként sem szerettem a „hajas babákat", és a loboncot 40 felett is csak a kedvenc rockzenekaraim tagjain látom szívesen.

Ennek ellenére nem állítom, hogy egy dúshajú férfi nem lehet férfias, sőt, például az ősz hajú 40-50-es pasik kimondottan tetszenek. Természetesen csak távolról. Az igazi férfi számomra ugyanis a férjem, aki történetesen kopasz. Amikor megismertem is rövidre nyírt haja volt, sportolóként ezt találta praktikusnak, de a kedvemért még leborotválni is képes volt a fejét. Ma már ezt nem kérem tőle, mert macerás és 40 felett ő is megőszült, az a néhány milliméter ősz haj és hozzá az időnként megjelenő őszülő borosta pedig kimondottan szexi. Szerintem.

Mert ez nagyon fontos, hogy ez az én ízlésem, az én véleményem. Nyilván nem minden kopasz fickó ugyanolyan, és éppen ezért vissza is utasítanám azt a kijelentést, hogy a kopaszsághoz redőzött tarkó, kigyúrt felsőtest és pálcika lábak tartoznak, és most megint a férjemet „hívom segítségül", akinek hibátlan fejformája és gyönyörű, redőtlen tarkója és nyaka láttán mindig elérzékenyülök. Imádom a sportos testét, és mivel nem testépítő, nincsenek hatalmasra duzzasztott bicepszei, így aztán teljesen arányos a testfelépítése is.

Természetesen én is ismerek vagy láttam már 60-as karokat, hatalmas hátat és az enyémnél vékonyabb vádlikat együtt, hangoskodó, arcoskodó, nem túl okos tekintethez tartozó behúzott, redőzött nyakat. De ebből egészen biztosan nem vonok le messzemenő következtetéseket, hiszen a dús haj sincs arányban a diplomák számával. Életem legostobább két férfijai egyikének 1 milliméteres haja volt, a másiknak meg mindig jólfésült, dús frizurája.

Az sem igaz, hogy a kopasz férfiak csak egyéjszakás kalandnak jók. Több, nagyon kedves, jóérzésű, pár milliméteres hajú férfit, apát ismerek, - és nem leszek álszent -, révbeérésem előtt nekem is volt tapasztalatom más kopasz pasikkal is, nem csak a férjemmel. A kopaszságtól nem lesz valaki se jobb, se rosszabb az ágyban - életem egyik leggyatrább és legjobb szexe(i) is kopasz pasihoz köthető -, ahogy a mikrofonfej sem garancia semmire.

Attól, hogy valaki nem szereti, ha tele a szája a saját hajával, nem akar órákat tölteni férfiként hajszárítással, mert épp elég kivárnia, míg a kedves és ápolt neje kicsinosítja magát, vagy csak nem szeretné mindenfelé a saját kihullott hajszálait látni, esetleg úgy általában a munkájában, életvitelében zavarná a hajzuhatag, még nem egy felszínes szexgép, nem nőcsábász és érzéketlen bunkó, aki egyszer „jól megcsinál", de élni nem lehet vele.  

És, hogy nem tudunk úgy filmet nézni esténként, hogy a férjem az ölembe teszi a fejét, én meg az oroszlánsörényét turkálom? Azt tényleg nem, és ezért hálát adok a sorsnak! Kétlem, hogy eljutottunk volna a házasságig, ha valaha az ölembe bújó pasim tincseit csavargatva kellett volna tévéznünk. Mi nem úgy fejezzük ki a szerelmünket, hogy éjjel-nappal összebújva, egymást nyalva-falva, a másik fején kotorászunk, sőt, nem alszunk összebújva sem, mert annál kényelmetlenebbet el sem tudunk képzelni. Próbáltuk, egyikünknek sem jött be, leszoktunk róla mielőtt rászokhattunk volna. Aki ismer minket, tudja, mit jelentünk egymásnak.

És, ha egyszer úgy dönt, hogy hosszú hajat akar, azt is elfogadom, bár ebben a korban a kopaszodó halánték és a hosszú haj elég mókásan néz ki, de nem számít. Mert sem a hajhosszúság, sem más külsőség nem gátolhat abban, hogy imádjam őt.

Forrás: she.hu